Irodalomtörténész, germanista, nyelvpszichológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Irodalomelmélettel, német irodalomtörténeti problémákkal, valamint a magyar-német irodalmi kapcsolatok történetével foglalkozott. 1922-ben megalapította a szellemtörténeti irány megismertetését és elterjesztését célzó Minerva Társaságot, melynek neves tagjai Szekfű Gyula, Gombocz Zoltán, Pauler Ákos, Horváth János, Zolnai Béla, Szerb Antal voltak. A társaság lépést tart a világ tudományosságának élvonalával, elsősorban a német szellemtörténeti törekvésekkel. 1922– 1940 között kezdetben Horváth Jánossal, később egyedül szerkeszti a társaság Minerva c. folyóiratát. 1947-ben Belgiumba távozott, ahonnan 1948-ban az USA-ba, Bostonba költözött, ahol főként nyelvfilozófiai és nyelvpszichológiai kutatásokat folytatott. A szöveggyűjteményben közölt részlet az Irodalomtörténeti alapfogalmak c. munkájából származik (Bp., 1930). Thienemann ebben a művében eredeti elképzelést fejt ki az irodalmi fejlődés mibenlétéről: elutasítja a szerves fejlődés gondolatát, amely a bilológiai organizmusok keletkezés-virágzás-elmúlás sémája mentén írja le az egyes irodalomtörténeti korszakok egymásra következését. A szellemi fejlődést szerinte az jellemzi, hogy az időbeli fokozatok nem múlnak el, hanem egymásra épülnek, egymásból alakulnak, a régen túlhaladott jelenségek a szellemi műveltség előrehaladása során fennmaradnak, továbbélnek. “ Tehát nem elmúló és lezáruló korszakot, hanem az elmúltat megőrző és magába foglaló újabb- és újabb évgyűrűk rétegződését kell keresnünk egy korszak irodalmi műveltségében is” – írja. A szellemi fejlődés törvényszerűségei mentén zajló fejlődést az irodalmi “ alapviszonyok” (Horváth János) három összetevőjének, a műnek, a szerzőnek és a közönségnek a folytonos átalakulása jellemzi, melynek legfőbb mozgatórugói: a “ tudatosulás”, az “ individualizálódás”, a “ differenciálódás” és az “ absztrahálás” művelete. Miközben a mű az élőszóban terjedő, előadott irodalomból írásban terjedő, írott irodalommá (literatúrává ) válik, stilárisan és szerkezetileg átalakul, azonban magán viseli a “ meghaladott” korszakok formai jegyeit. Így lesz Thienmann szerint pl. a szóbeli költészetre jellemző mnemotechnikai eszközökből (alliteráció, rím, ritmus stb. ) a költői nyelv fontos összetevője.
Könyv: Thienemann Tivadar: Irodalomtörténeti alapfogalmak
Kiadó: Danubia
Kiadás helye: Pécs
Kiadás éve: 1931
Oldalszám: 266
A fotók szerinti jó állapotú példány, a borítón és a lapéleken kicsi, halvány foltok láthatók.
Jelenlegi ára: 1 530 Ft
Az aukció vége: 2021-11-23 21:09 .
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése